Szent Norbert atyánk, püspök, rendünk alapítója
Ünnepe: június 6.
Norbert 1080 körül született az Észak-német – holland határ közelében Genep várurának fiaként. Mint fiatalember előkelő származása révén Xanten város társaskáptalanjának tagja lett, ebből szép javadalmat húzott, de kanonoki kötelességét, a kórusima éneklését valószínűleg mással végeztette. Igen tehetséges volt, ezért Henrik császár udvari kancellárként alkalmazta. Életrajzai látványos, pálforduló-szerű megtérésről tudósítanak, mely után felszentelt papként szeretett volna élni xanteni kanonoktársaival, őket azonban nem sikerült visszafordítani az eredeti szigorú kanonoki életformához. Norbert ezért a pappá szentelése előtti napon minden vagyonát szétosztotta, majd a pápa engedélyével mezítlábas, darócruhás vándorprédikátor lett.
Norbert új életének és rendalapításának indítékai a korabeli egyházi helyzetben rejlenek:
1. A szerzetesközösségek a 9. században még zártak voltak, a településektől távol, mint egy kis várban, a monostorban éltek, és liturgiájuk, imádságuk, munkájuk gyümölcsei el voltak zárva a hívő tömegektől.
2. A világi papok nem éltek közösségben, eléggé képzetlenek voltak, nem prédikáltak, mert abban a korban ez a püspök egyedüli joga és kötelessége volt.
3. Igaz ugyan, hogy a püspöki székhelyeken is voltak papi közösségek, a káptalanok, ezek tagjai voltak a kanonokok, szabályok szerint élő világi papok. A többszörösen megreformált kanonoki intézmény Norbert idején ismét mélyponton volt: tagjai gazdagon éltek, nem tartották meg a regulát.
Norbert az ősegyház apostolait követte, amikor már a XII. század elején vándorprédikátor lett, és a keresztény tömegek, a befelé fordult monasztikus szerzetesek és a szegény néptől elfordult kanonokok közötti űrt próbálta betölteni. Ebben az életformában követőkre talált, letelepedett az észak-franciaországi Prémontrében és olyan szerzetesrendet alapított, amely a szemlélődő szerzetesi életformát összekötötte az apostoli tevékenységgel.
Norbert monostorait városokba, vagy forgalmas helyek közelébe építette, de életük centruma nem a monostor volt, hanem a „nyitott” templom, az abban végzett ünnepélyes liturgia, melyet nem a szerzetesek rítusa, hanem az ünnepélyesebb székesegyházi, „világi” szokás szerint végeztek. Életükhöz Szent Ágoston reguláját választották szabályul. Ez a püspök körül, közösségben élő világi papok életszabálya, így lettek Norbert és követői maguk is szerzetes kanonokok. Öltözékük is kifejezte irányzatuk kettősségét: a fehér, kártolatlan gyapjú a vezeklő szerzetesek ruhájának anyaga, amelyhez kanonoki gallér járul.
Norbert hat év után első követőjére, Hugóra bízta Prémontrét, mert magdeburgi érsekké választották. Itt is halt meg 1134-ben. Itt temették el szerzetestársai a Mária templomban, de földi maradványait 16. század végi szentté avatása után a prágai Strahov premontrei monostorába vitték és jelenleg is ott találhatók.
Norbert rendje rohamosan elterjedt szerte Európában. Még az ő életében alapították hazánkban az első premontrei monostort, Váradhegyfokon, a mai Nagyváradon. Az Árpád-korban 40 monostorban – köztük Zsámbékon – szolgálták a „fehér barátok” a magyar népet imádságukkal, lelkipásztori és hiteleshelyi (közjegyzői) tevékenységükkel. A török időben vissza a Rend, és a két prépostsághoz csatolták Türje, ill. Lelesz és Nagyvárad prépostságait. A 18. században, II. József rendeleteit követően a magyar premontreiek rendjük fennmaradása érdekében a ciszterekhez és a bencésekhez hasonlóan iskolák fenntartását is vállalták, és jelentős pedagógiai tevékenységet folytattak. A férfi ág tagjai Zsámbékon lelkipásztori tevékenységet folytatnak, a gödöllői gimnáziumban pedig oktató-nevelő munkát végeznek.
A premontrei férfi konventek mintájára még Norbert életében női közösségek is alakultak. Hazánkban is több helyen éltek „Boldogasszony leányai”, amint a nép a premontrei nővéreket nevezte. Ünnepi liturgia, korán magyarra fordított zsolozsma, szigorú kontemplatív élet és aktív hiteleshelyi tevékenység jellemezte őket a török uralomig, amely ezt is megszüntette. 1927-ben alakult újjá a magyar Premontrei Női Kanonokrend a dunántúli Külsővaton, és hamarosan több kisebb házban folytatták elődeik életstílusát. Zsámbékon napközi otthont és szakiskolát tartanak fenn hátrányos helyzetű gyerekek számára.
Szent Ágoston atyánk, püspök és egyházdoktor
Ünnepe: augusztus 28.
354-ben született az afrikai Tagastében. Ifjúkora után, melyre szellemi és erkölcsi nyugtalanság volt jellemző, megtért és 387-ben Szent Ambrus milánói püspöktől fölvette a keresztséget. Hazájába visszatérve az aszketikus életnek szentelte magát, és miután 395-ben Hippo püspökévé választották, a püspöki székhelyen monostort alapított klerikusok számára, akikkel a korai Egyház felfogása szerint közösen élt, és akik kedvéért megalkotta a regulát, az együttélésnek azt a kiemelkedő és példaértékű leírását, amely a kanonoki szervezet első mércéje. Mivel termékeny szellemmel volt megáldva, sok művet írt, amelyekben a hitet fejtegette, s ellene szegült kora eretnekségeinek is. A rábízott nyájnak, mint szerető pásztor buzgón viselte gondját 34 éven át, és leginkább beszédeivel tanított. Hippo Regiusban halt meg 430-ban.