Szent Gotfrid szerzetes
Emléknap: január 14.
Gotfrid, kappenbergi gróf a pápa ügyéért IV. Henrik császár ellen fegyverrel is rendíthetetlenül kiállt. Miután végül békét kötöttek, konverzusként Ottó fivérével együtt Gerberg és Beatrix nővéreiket és Judit nevű feleségét is barátsággal vette rá, hogy kövessék őt a szerzetesi hivatásban. Így a kappenbergi várat Norbertnek adta át, és fivérével két prépostságot, Ilbenstadtot és Valart, valamint két apácakolostort alapított. Végül Ilbenstadtban öltözött be és tett fogadalmat, majd Prémontrébe hívták és akolitussá avatták. Az időközben püspökké szentelt Norbertet követte, majd betegségtől legyengülve Ilbenstadtba tért vissza, ahol harmincadik évében, 1107-ben halt meg.
Szent Frigyes apát
Emléknap: február 4.
Feikone Frigyes anyja szegény özvegyasszony volt, aki a fríziai Hallumban élt. Jótevői segítségével ragyogó eredménnyel végezte tanulmányait, majd iskolai tanító lett saját falujában, később segédlelkész, végül plébános. Édesanyja halála után az Insula-Mariæ nevű premontrei monostorban töltötte a noviciátust, és visszatérve saját plébániájára egy monostort épített reguláris kanonokoknak, amelyet „Hortus Beatæ Mariæ”-nak (Mária-kertje) hívott, valamint egy apácakolostort, amelynek a „Bethlehem” nevet adta. Ezután saját monostorai helyett a steinfeldi apátság apátja lett, azok pedig így a premontrei rend kötelékébe kerültek. Ugyanakkora gondot viselt az ifjak és leányok lelki életére, mint tanulmányaikra, s ebben maga volt példaképük. 1175. március 12-én halt meg.
Boldog Hugó, az első premontrei apát
Ünnep: február 10.
Hugó, a belgiumi Villa Fossensis kanonokja, a cambrai-i püspökség káplánja az apostoli élet iránti vágytól indíttatva Valenciennes-ben csatlakozott Szent Norberthez. Amikor Norbert magdeburgi püspök lett, Hugót Prémontré apátjává választották. A monostort jelentősen kibővítette, kiépítette, s apáttársaival nagykáptalant hívott össze az egységesítés érdekében. A csodálatosmód növekvő premontrei rendet fáradhatatlanul vezette szelíd és alázatos szívvel, de erős lélekkel és határozott szándékkal. 1164-ben halt meg, Prémontré templomában temették el.
Szent Evermod püspök
Emléknap: február 17.
Evermod még ifjúkorában hallotta Norbertet Cambrai-ban prédikálni, és máris teljes szívével elkötelezte magát mellette. Norbert szintén szerette őt és azt kívánta, hogy mindig a segítségére legyen. Evermod követte mesterét Magdeburgba, és odaadón szolgált neki haldoklásakor is. Előbb a gottesgnadeni monostor perjele, majd a magdeburgi Mária-kolostor prépostja lett, végül ratzeburgi püspök. Itt megreformálta és a premontrei rend kötelékébe vonta a székeskáptalant. Buzgón prédikált a vendek között, közülük sokakat megtérített. 1178. február 17-én halt meg.
Szent Ludolf püspök és vértanú
Emléknap: április 26.
Ludolfot, a ratzeburgi székesegyház premontrei kanonokját és kamarását 1236-ban választották püspökké a testvérek. Szigorú szerzetesi életet élt, és magát teljesen az isteni ige hirdetésének szentelte; ebben igen eredményesnek bizonyult. Keményen ellene szegült a szász hercegnek, Ursus Albertnek, aki második Áchábként a székesegyházat a földdel akarta egyenlővé tenni, hogy a helyére veteményest telepítsen. A herceg viszont, hogy minél könnyebben kikényszerítse a püspök hozzájárulását, börtönbe zárta őt és kegyetlen kínzásnak vetette alá. Hogy azonban nehogy Ludolf megölésével vádolják, végül szabadon engedte. Ludolf menedéket talált Wiesmarban János mecklenburgi fejedelemnél, ahol az éhezéstől és sebeitől legyengülve halt meg 1256. március 29-én.
Szent Hermann József áldozópap
Emléknap: május 24.
Hermann steinfeldi kanonoknak, akit a boldogságos Szűz iránti kivételes odaadása miatt Józsefnek neveztek, kora gyermekkorától fogva és egész életén át sok misztikus kegyelmi adományban volt része, annyira, hogy az Istenszülővel valamiféle lelki eljegyzést is kötött. Életrajza, amelyet perjele jegyzett le, egy hosszú életű és igen szeretetreméltó idős emberről ad képet, aki a tanítás, az erényesség és a költői tehetség kincseit hordozta alázatosan. Szentként való tiszteletét a Szentszék véglegesen engedélyezte, és nyugvóhelyét, a steinfeldi templomot a basilica minor rangjára emelte.
Szent Iszfrid püspök
Emléknap: június 16.
Iszfrid a havelbergi püspökségben a jerichowi templom prépostja volt, majd a premontrei kanonokok a ratzeburgi székesegyház püspökének választották. Ebben a méltóságban élte kemény és igazán szerzetesi életét, mindig szelíd, de meggyőző lelkülettel prédikált a lázadó vendek között. Erejét megfeszítve ellenállt Frigyes császárnak, aki Henriknek, Szászország hercegének, Iszfrid barátjának és jótevőjének helyébe Anhalti Bernátot jelölte ki, és a trónbitorlótól megtagadta a hűbéri esküt. Életét és halálát is csodák ragyogták be. 1294-ben halt meg.
Szent Adorján és Jakab vértanúk
Emléknap: július 9.
1572-ben, a Hollandiai Gorcum városának feladása után a kálvinisták Brielle-be vezettek 19 papot, köztük Becan Adorjánt és La Coupe Jakabot, premontrei kanonokokat és plébánosokat, Ostervicanus János reguláris kanonokot, tizenegy ferences testvért Piek Miklóssal gárgyánnal, egy dominikánust és négy világi papot. Őket tömlöcben, éheztetéssel és korbáccsal halálra kínozva kegyetlenül megölték, mert szilárdan állították Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben és kiálltak a pápai primátus mellett.
Boldog Hroznata vértanú
Emléknap: július 14.
Hroznata, a nagy hírnevű és hatalmú cseh nemes, miután szerencsétlenségében feleségét és kisfiát is elveszítette, Teplában premontrei kolostort alapított és látott el javadalmakkal. A keresztes hadakhoz csatlakozva, hogy a Szentföldre elutazzék, Itáliába ment, ahol – mivel a tengerentúli hadjárat mégsem indult el – III. Celesztin pápa hatására megváltoztatta szándékát és női kolostort alapított Chotieschau-ban premontrei apácák számára. Ugyanezen pápa kezéből vette magára a fehér habitust és ugyanő szentelte szubdiákonussá. Teplába visszatérve mindkét kolostornak jószágkormányzója lett. E feladatát olyannyira buzgón látta el, hogy az irigy helyi hatalmasságok emiatt elfogták és börtönbe vetették. Az Egyház jogainak védelmében fogolyként halt meg 1217. július 14-én.
Boldog Gertrúd szűz
Emléknap: augusztus 12.
Gertrúd Lajos hessen-thüringiai gróf és magyarországi Szent Erzsébet gyermeke volt. Kora gyermekkorától a premontrei apácák aldenbergi kolostorában nevelkedett. Később apátnő lett, templomot építtetett és a kolostor létszámát jelentősen gyarapította. A vendégházban a szegények és betegek alázatos szolgálója, a keresztes lovagi eszmény és a keresztény fejedelmek közti egyetértés megőrzésének buzgó támogatója volt. Meghagyta, hogy Úrnapját, melynek megünneplését Jakab legátus, a későbbi IV. Orbán pápa javasolta Németországban, az ő templomában az elsők között tartsák meg. 1297-ben halt meg.
Boldog Broniszlava szűz
Emléknap: augusztus 30.
A Prandoták nemesi családjából származó Bronislava, Szent Jácint unokahúga 16 éves korában a Krakkó városában lévő zwierzynieci premontrei apácakolostorba vonult. Bár a kolostort épp az ő családja alapította, ő maga alázatos és visszavonult életet kívánt élni az Úr szenvedése iránti szeretetből. Miután a tatárok lerombolták a szerzetesnők házát, egy menedékhelyen maradt, s gyakran fölkereste a szomszédos Sikornik hegyét, amely ma már Bronislava nevét viseli, hogy az ottani magányban töltekezhessék. 1257-ben halt meg. Szentként való tiszteletét, amelyet sok csoda igazolt, XVI. Gergely pápa engedélyezte.
Boldog Pierre-Adrien Toulorge vértanú
Emléknap: október 13.
Élt: 1757-1793
Boldog Jacob Kern szerzetes
Emléknap: október 20.
Élt: 1897-1924
Szent Gilbert apát
Emléknap: október 26.
Gilbert, az auvergne-i nemesi származású katona Ornifiusnak, Dilo premontrei kolostor első apátjának buzdítására VII. Lajos francia királyt elkísérte a Szentföldre. Ezután hazatért, majd csodálatos fordulattal magát a szerzetesi hivatásnak szentelte, s így tett felesége, Petronella, s leánya, Poncia is. Először egy női kolostort építtetett, amelybe Petronella és Poncia is beléptek, majd kórházat, s végül a Neuf-Fontaines-i apátságot, amelyre fogadalmát is tette és ahol ápolta és szolgálta a betegeket. Gyöngéd könyörülettel fordult a beteg gyermekek felé, akik közül nem egyet imádságaival meggyógyított. 1152-ben halt meg.
Szent Sziárd apát
Emléknap: november 14.
A nemesi családból származó Sziárd a fríziai Mária kertje-apátság ötödik apátja volt. Ezt a hivatalt 36 éven keresztül töltötte be. Igen józan és önsanyargatásra hajló férfiú volt, az Úr szenvedésének tisztelője és szeretője, s mindig jóakarattal fordult a szegények felé. A közös életben buzgón vett részt, példát és mintát adva így a testvéreknek a munkában, az öltözködésben, az étkezésben, a fegyelem megtartásában, a szent olvasmányokban, a könyvek írásában, az alázatosságban és szelídségben. 1230-ban halt meg; sírjánál később sok csoda ment végbe.