Szent Norbert atyánk szándéka szerint a rendnek különleges érdeme, hogy alapításától kezdve a plébániai lelkipásztorkodást fő feladatai közé sorolta. Több pápai megnyilatkozás is felhatalmazást és kiváltságot adott rendünk számára, hogy a lelkek szolgálatát végezzék a plébániai keretek között. A premontrei monostorok az emberekhez, településekhez közel épültek, hogy az atyák munkálkodni tudjanak a lelkek javáért. A lelkipásztorkodás formái fokozatosan alakultak ki az idők folyamán. Voltak olyan időszakok is, amikor a sok plébániához nem volt elegendő felszentelt papja a rendnek, és szükséges volt az egyházmegyés papok segítségét is igénybe venni. Az elöljárók azután jobban igyekeztek arra törekedni, hogy annyi plébániát vállaljanak fel, amennyit a premontrei atyák megfelelően el tudnak látni. A plébániákon nem egy, hanem két kanonok látta el együtt, közösségben a lelkipásztori szolgálatot. A rendtagoknak nem volt szabad apátjuk akarata ellenére plébániai feladatot vállalniuk, és az elöljárói döntést a generális káptalannak is meg kellett erősítenie. Az apátságok tagjainak jelentős része tehát a monostoron kívül, a plébániákon tevékenykedett.
(1736-ban a rendnek a különböző országokban összesen 1272 plébániája volt.)
A lelkipásztori szolgálat egyre fontosabb szerepet töltött be, és ma is meghatározó szerepe van a rendi mindennapi életben. Rendi közösségünk most is végez plébániai szolgálatot.
Gödöllőn 1992-ben indult meg az új templomban a lelkipásztori munka, és 1998-ban a templom plébániai rangot kapott. A zsámbéki plébániát, és a hozzá kapcsolódó Tök község lelkipásztori szolgálatát 1990-ben vette át perjelségünk, majd 1995 óta a szomszédos mányi plébániát is közösségünk látja el. (Részletek a “Plébániák” résznél.)
Törekvésünket jól kifejezi a középkori megfogalmazás:
Contemplata vivere et aliis tradere. Azaz a liturgiában és a magánimában kapott kegyelmek és megtapasztalások szerint élünk, és amit kaptunk, életünk példájával és apostoli munkánkkal a ránk bízottaknak átadjuk.
