Mécs-kiállításunk következő felvidéki állomása a Párkány közelében, a premontrei szívnek oly kedves Bénytől 18 kilométerrel nyugatra fekvő Szőgyén. A tárlat június 14-étől egy hétig a helyi Nagyboldogasszony-templomban látható. Az ünnepélyes megnyitó a VIII. Nyitott Templomok Napja rendezvény keretében történt, szövegét az alábbiakban közöljük.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Esperes-Plébános Úr, Polgármester Urak, Kedves Testvérek és Vendégek!
„Lelkem messze Hernád partjára vágtat, / hol a füzes zúg és surrannak a habok. / Hol vagy csöpp falum dombos templomával…? / Apám-anyám szíve ott rejtegetett!” Mécs László 60 évvel ezelőtt Pannonhalmán vetette papírra ezeket a sorokat, a szülőföldjétől későbbi ideiglenes nyughelyéig tartó számvetést, Hernádszentistvántól Pannonhalmáig című versében. Idén január 17-én ünnepeltük a premontrei szerzetes költő születésnapjának 130. évfordulóját. Eredetileg Mártoncsik Józsefként anyakönyvezték, és először az Élet című folyóiratban megjelent költeményéhez írták, szerző: Mécs László. Egy 1967-ben keltezett levele szerint 1938-ban vette fel hivatalosan a Mécs családnevet.
Nehéz egy mondatban arra a kérdésre válaszolnunk, ki volt ő valójában, de versei ebben is segítségünkre sietnek. Először is Isten teremtménye, illetve ahogy ő fogalmaz A királyfi három bánata című költeményében, idézem: „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot / messiás-mutató különös csillagok, / csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.” Ugyanolyan gyarló ember, mint mi: „Én nem jövök se hős gyanánt, se szenten.” (Hints meg engem, Uram, izsóppal!). Sorstárs. A 105 évvel ezelőtti trianoni eseményeket elszenvedő milliókkal közösséget vállaló. „Fölszentelésem után rögtön spanyol tüdőgyulladásba estem, 5 hétig nem tudtam magamról. […] Elaludtam Hungáriában és a lázakból felébredtem Csehszlovákiában.” Írja egy levelében 1937-ben. Egyben lázadó, „Isten szavának trombitája.” (Vád- és védőbeszéd), avagy „A pisztrángoktól ezt tanultam: / sohasem úsznak ők az árral, / de mindig szembe, mindig hősként, / glédában és kicsit vadultan, / rugalmasan, ragyogva, frissen, / hol zuhatag fájdalma szisszen.” (A pisztrángok példája). Ugyanakkor az is elmondható róla, hogy nem egy „Eltévedt királyfi fekete mesében”,ahogy A prágai Vencel-téren című versében fogalmaz, amely nem mellesleg, épp napra pontosan száz évvel ezelőtt jelent meg a Prágai Magyar Hírlap című folyóirat vasárnapi számában. A két világháború között Magyarországon Mécs László olyan népszerűséget mondhatott magáénak, mint napjainkban az internetes térben az influenszerek, vagy a celebek. Mivel egy személyben képviselte a magyar nemzetet, a megcsonkított országot, a katolikusságot, korlátlan és állandó megjelenést biztosítottak számára a folyóiratokban Prágától Zentáig, Szombathelytől Aradig, a Gyógyszerész Közlönytől a politikai napilapokig. A szerzetes költő volt hallható a rádió műsoraiban. Nem kezdődhetett el egy esti opera-előadás avagy vasárnapi matiné az ő szavalata nélkül. Mindezek következtében országszerte párját ritkító ismertségre tett szert. Ennek is tudható be 1953. évi letartóztatása, majd elítélése. A börtönből a forradalom kitörése előtt egy hónappal szabadult.
Mécs László szívében-lelkében élete végéig hernádszentistváni maradt. Ahogy egy 1967-ben született levelében fogalmaz: „1945 őszén magammal vittem [az Ózdon kiállított] Mártoncsik névre szóló illetőségi és állampolgársági bizonyítványomat, hogy azzal mehessek vissza szülőhazámba, a másodszor is megalakult Csehszlovákiába. Nem sikerült. Így automatice magyar állampolgár vagyok a hivatalos Mécs László név alatt.”
„Nem születtünk e világra csak magunkért egyedül.” Vallja az Emlékezzünk az élőkről című művében. Argentínától Ausztráliáig, Litvániától Olaszországig megjelent verseiben ezt a szellemiséget képviseli, így válhatott a magyar kultúra, egyben a magyar irodalom világhírű nagykövetévé.
Kedves Szőgyéniek, Kedves Vendégek! Mécs László büszke volt felvidéki gyökereire, legyenek Önök is büszkék rá. E kiállítás méltó módon ápolja e közösség neves tagjának emlékét.
