Temetőszentelés

Az október 24-i újratemetések és temetőegyesítés után október 31-én temetőszentelés volt a Gödöllői Premontrei Apátság fácánosi sírkertjében.

A Katolikus Lexikon így ír: A temetkezés helye szent „nem csupán az ünnepélyes megáldás révén, mellyel használatba veszik, hanem sokkal inkább a rendeltetése miatt, mivel a föltámadásra váró megszentelt test ideiglenes pihenőhelyéül szolgál. Továbbá a Krisztusra való emlékezés által is megszentelt hely a temető, hiszen sírban pihent az ő emberi teste is a dicsőséges feltámadás.” Majd: „a kora középkortól kezdve a templomokba, altemplomokba, s főleg a templomok körül temetkeztek, ami a szentek egyességének hitét sugallta. A templomba vezető út a sírok sorai közt vezetett, a temetők útjai rendszerint azonosak voltak a körmenetek útjaival. A temetés maga is körmenet volt a halottas háztól a sírig, melynek állomásai: templomkapu, templom és a sír. Énekekkel, imádságokkal teremtettek kapcsolatot Istennel, a szentekkel és a halottakkal.”

Ma sincs ez másként, ha élő a feltámadásba vetett hit, ha fontos a megszentelt hely és ha értékes az elődök tisztelete.

„Urunk, szentséges Atya, mindenható, örök Isten, minden helynek megszentelője és jobbá alakítója, akitől és aki által minden áldás az égből a földre száll, méltóztassál megáldani ezt a helyet, hogy legyen ez a temető édes nyugalom és pihenő a holtaknak, ahol a lelkek, akiknek testei itt vannak vagy lesznek eltemetve, a te édességed élvezetével elteljenek, és a mennyei Jeruzsálemben örvendezzenek és vigadozzanak, amíg a nagy ítélet napján a sírokból saját testüket visszakapják, és az ítéletre eljövendő Úrnak a jótettek gyümölcseivel így menjenek elébe. Ámen.”