* Sátoraljaújhely (Újhely, ma Slovenské Nové Mesto), 1861. szeptember 3.
† Budapest, 1933. november 29.
Szerzetestanár. – A kassai premontrei főgimnáziumban érettségizett. – 1884. november2-án szentelték pappá. – Összesen 17 évig tanított magyart, történelmet, bölcseletet, egyházi és műéneket, klasszika-filológiát, nevelés- és oktatástant, latin és görög nyelvet. Kassán főgimnáziumi igazgató, egyben a rendház főnöke (1898–1900). Királyi kinevezéssel utódlási jogú préposti koadjutor (1900. április 15-étől), prépost-prelátus, apát (1900. augusztus 12-étől). A Főrendiház tagja (1901−1918), az Országos Közoktatási Tanács másodelnöke (1911−1919). − A trianoni határok megvonása után 1933 nyaráig, hivataláról való lemondásáig − minden állami és egyházi hatóságtól elismerten –, Csehszlovákián és Románián kívül a korabeli Magyarországon is képviselte a Jászóvári Premontrei Kanonokrendet, amelynek jog szerint és ténylegesen is a feje volt. 1924-ben támogatta az egyházi főhatóságok előtt rendtársának, Ráday Jenő Sebestyén O. Præm. atyának a Premontrei Női Kanonokrend magyarországi újraalapítására vonatkozó elképzeléseit. – 1933. december 2-án a fácánosi premontrei sírkertben temették el. 1936. június 11-én áldották meg a sírkert új keresztjét, amely egyben a prépost-prelátus síremléke is lett. A kőkeresztre Fadrusz János Feszület című alkotásának bronzmásolata került. A mecénás kiléte sokáig rejtve maradt: ő Mártoncsik (Márton) Lajos Albert O. Præm. volt. 1943. december 3-án Takács Menyhért maradványait exhumálták, és a Magyarországhoz visszakerült rendközpont, Jászóvár székesegyházi kriptájában helyezték el.