Aki bennem hisz, ha meghalt is, élni fog! Ján 11, 25
RUBINT FERENC JÁNOS EV. O. Præm.
a Premontrei Kanonokrend Gödöllői Perjelségének tagja
2007. december 13-án életének 72. évében elhunyt az Úrban.
Rendi testvérünk 1935. november 1-én született Budapesten. Diák korában a Regnum Marianum közösség tagja volt. Itt érlelődött papi hivatása. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. 1954-ben tett érettségi vizsgája után az Esztergomi Főegyházmegye kispapja lett. Főpásztora a Központi Szemináriumba küldte. Teológiai tanulmányait mindvégig kiváló eredménnyel végezte. Már diákonus volt, amikor 1959 tavaszán társaival együtt állami nyomásra eltávolították a Központi Szemináriumból. 1959. december 19-én szentelte pappá Szabó Imre esztergomi segédpüspök zárt ajtók mögött a Kassai-téri Szentlélek templomban az Esztergomi Főegyházmegye titulusára, de beosztást nem kapott. Ettől kezdve különféle állásokban fizikai munkát végzett, majd az építőiparban műszaki tisztviselő lett. Mindeközben két másik társával megtalálta a kapcsolatot a Premontrei Renddel. Ők hárman lettek a szétszóratás éveiben a később újraalakult Gödöllői Perjelség közép-generációja. Ferenc atya 1960. augusztus 28-án egyszerű fogadalmat tett, a rendben János evangelista nevét kapta. 1963. augusztus 28-án letette az ünnepélyes fogadalmat Fényi Ottó kezébe a romos zsámbéki prépostsági templom titulusára.
1967-ben főiskolai tanulmányok után építész szaktechnikusi diplomát szerzett. 1967-től 1969-ig a Bányászati Tervező Intézet statikus szerkesztője volt, majd két éven át a Pécsi Egyházmegye részére építész szaktanácsadóként dolgozott. 1970-től 1990-ig ismét a Bányászati Tervező Intézet alkalmazta statikus tervezőként. Polgári foglalkozása mellett lehetőség szerint mindig vállalt lelkipásztori kisegítést is. Korábban az Egri Főegyházmegye északi részein, és különösen sokat segített Balogh István atya plébániáján, Göncön. Később elöljárója megbízta őt, mint a titokban létező zsámbéki premontrei közösség tagját a zsámbéki plébánia állandó kisegítésével.
1990-ben Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök az újjáalakult a Gödöllői Perjelségre bízta a plébánia lelkipásztori ellátását. Az első premontrei plébános Ferenc atya volt Zsámbékon, és kevés ideig a mányi plébánia vezetésével is megbízták. 1991-től 1997-ig Budapesten a Pozsonyi-úti premontrei kápolnában kisegítő lelkész volt. Ezután egészségi állapotának romlása miatt a Bosnyák-téri Páduai Szt. Antal templomban vállalt kisegítést, és a templom keresett gyóntatója volt. Ebben az időben egészségi állapota egyre romlott, ezért 2005-ben befogadták Székesfehérváron az Országos Papi Otthonba. Utolsó éveiben alázattal fogadta a betegséget és a kiszolgáltatottságot. Végül agyvérzést kapott, és az idős paptestvérek imádságos közösségében visszaadta lelkét Teremtőjének.
Földi maradványait a Zsámbékon helyeztük örök nyugalomra abban a temetőben, ahová maga is sok elhunyt hívet kísért el utolsó útján.
2007. december 28-án, Aprószentek ünnepén 11 órakor holtteste jelenlétében mutattuk be érte az engesztelő szentmiseáldozatot a zsámbéki plébániatemplomban, majd a temető premontrei parcellájába kísértük.
REQUIEM AETERNAM DONA EI DOMINE!