Az „Inkább létezni, mint látszani” c. életrajzi könyv második, bővített kiadása elérhető a Szent Gellért Kiadó oldalán ide kattintva, ahol a könyv ismertetőjét is elolvasható, és személyesen is megvásárolható az Apátságban.
„A Szent Norbert által alapított premontrei rend az Árpád-korban telepedett le Magyarországon. Lelkipásztori és oktatói tevékenységük közel 900 éve jelen van hazánk történetében, a megszűnés és a megszüntetés időről időre felmerülő veszélyei ellenére. A legutóbbi ilyen esemény a 20. század közepén történt. Az iskolák államosításával 1948-ban beszüntették a szerzetesek oktatási tevékenységét, ezért a premontreiek a lelkipásztori munkában vállaltak részt, ám a rendek 1950-es feloszlatása ennek a tevékenységüknek is véget vetett. Egy részük külföldre menekült, az itthon maradottak pedig négy évtizedig a “föld alá” kényszerülve, illegalitásban működtek. A hányattatás éveiben, a diktatúra szorítása ellenére így a rend nem szűnt meg, s megmaradtak azok az örökfogadalmas szerzetesek, akik átmentették, majd a rendszerváltozás után újjászervezték a premontrei rendet. Ez a kötet ezeknek az évtizedeknek állít méltó emléket az 1980-as évek végéig, a rend egyik meghatározó személyisége, Ullmann Péter visszaemlékezései által, kiegészítve korabeli rendőrségi dokumentumokkal.
Ullmann Péter 1940-ben született. Érettségi után a Központi Papnevelő Intézet növendéke, ahonnan 1959-ben hetvenedmagával kizárják. Ezt követően illegálisan folytatja teológiai tanulmányait, közben titokban belép a premontrei rendbe. 1962 és 1965 között két államellenes perben is terhelt, ám végül nem ítélik el. 1972 hamvazószerdáján Krakkóban pappá szentelik, római engedéllyel az egykori zsámbéki prépostság rendi titulusára. 1997-től 2005-ig gödöllői kormányzó perjel. Az 1990 előtti időszak lezárt történelmi kornak tekinthető; ezzel együtt egy megtépázott életpálya, ugyanakkor kitartó magatartásmód jelenben élő hatásainak feldolgozását gyógyítóan segíti ez a visszaemlékezés. A személyes történet így válhat egyúttal a közösségi, társadalmi, nemzeti önismeret részévé.”